Te megszoktad már, hogy annyira gyorsan változnak a dolgok körülötted, hogy szinte minden nap tanulnod kell valami újat felnőttként is? Hááát, igen! Az Élethosszig Tartó Tanulás most már nem csak diszkréten kopogtat az ajtón, de jól megmarkolta a kilincset, és a vállával benyomta az ajtót. Nem nagyon kérdezte, van-e kedved hozzá, hogy belépjen a mindennapjaidba.
Itt ácsorog már egy ideje az előszobában, sáros cipőben (!), háta mögött süvít az új idők szele, és néz rád, mint borjú az új kapura, hogy akkor most mi legyen? Menjen vagy maradjon? Ha meg marad, akkor hová tudna lepakolni? Bejöhet a nappaliba? Kérhet egy pohár vizet …?
Te mennyire engeded be? Hol foglalhat helyet? És milyen gyakran látod vendégül?
- ’Mehet, ahonnan jött, nem vagyok rá kíváncsi!’
Úgy érzem, tanultam én már eleget, elég is volt belőle. Kaptam már épp elég kihívást 12-17-20 év alatt, nem kell ezt már tovább erőltetni …
- ’Foglalja össze a mondandóját, kap 2 percet az előszobában!’
Hát nyitott vagyok én az új infókra, de azért ne kelljen már megszakadni! Ha valami tényleg elég érdekes vagy nagyon kellene tudnom a mindennapi túléléshez, akkor azért mehet a dolog …
- ’Kabátoljon le, vegye le a cipőjét, és jöhet be a nappaliba.’
Na jó, tényleg meg kellene már tanulni pár elengedhetetlen dolgot, és jobb nem húzni az időt, mert csak egyre nagyobb lesz a frusztrációm, hogy még mindig nem tudom, hogyan tudok naptárat megosztani a levelezőmben …
- ’Menjen a gyerekek szobájába, ott a helye!’
Nézd, én már belefáradtam, vegye inkább kezelésbe a gyerekeket. Nekik amúgy sincsen más dolguk, csak tanulni. Minden mást megcsinálunk nekik. Épp csak a szendvicset nem rágom meg helyettük.
- ’Na jó, leülhet az íróasztalomhoz.’
Én már feladtam az ellenállást. Tényleg meg kell tanulnom, ami kimaradt az elmúlt időszakban. Ha folyamatosan jönnek a változások, és mindenből az új verzió, úgy lemaradok, mint a sicc!
- ’Meghívom kávézni, kíváncsi vagyok rá, mit mond.’
Már egészen megszerettem ezt az Élethosszig Tartó Tanulást, Él TaTát 😉. Mindig hozza az izgalmakat, amitől néha a hajam égnek áll, de mire belejövök az új készségekbe, szinte már élvezem is, ahogy hasítok a virtuális térben (is)!
- ’Ez egy nagyon érdekes kérdés! Mármint, hogy kell-e nekem az Élethosszig Tartó Tanulás. Azt hiszem, igen.’
A TANULÁSt én csupa nagybetűvel írom! Kicsi szívem jobb kamrájának legbelsőbb zugában van a helye. Minden nap tanulok, és amit tanulok, annak nagy részét be is építem a mindennapjaimba.
És tudod, miért van rá szükség?
- Azért, hogy képes legyél alkalmazkodni a változásokhoz. Mert itt vannak, és minden nap jönnek az újabbak.
- Azért, hogy szembe tudj nézni a nehézségekkel, megbirkózz velük és így növekedjen az önbizalmadat.
- Azért, hogy teret adj az új ötleteknek és edzésben tartsd a kreativitásodat.
- Azért, hogy új emberekkel, új kapcsolódásokkal gazdagodj.
És hogy hogy csináld?!
- Először állítsd fel magadnak azt a célt, amit el szeretnél érni.
- Ha megvan a cél, nem is kell keresned, szinte maguktól jönnek a tanulási lehetőségek. Persze azért aktívan is érdemes keresni 😉
- Adj magadnak időt a napi időbeosztásodban, hogy tényleg tudj tanulni.
- Ne felejtsd el alkalmazni is, amit megtanultál, mert megkönnyíti a hosszabb távra beépülést.
- Légy türelmes magaddal szemben, és nézz rá időről-időre, hol állsz a céljaid felé vezető úton!
Úgy tűnik, akár tetszik, akár nem, az Élethosszig Tartó Tanulás folyamatosan ott áll az ajtó előtt, hol halkan kopogva, hol dörömbölve. Az már csak rajtad múlik, hogyan fogadod.
Szerintem érdemes beengedni és legalább egyszer alaposan elbeszélgetni vele, hogy mit is várhattok egymástól. Maybe this is the beginning of a beautiful friendship 😉
Szerző: Pályer Kriszta Tréner, facilitátor, coach (https://www.palyerkriszta.hu/)
(Kép forrása: Freepik)
